Félek, minden eltűnik
Színek, hangok, illatok
Érzések, álmok, évszakok
Fények, árnyak, sóhajok
Betűk, szavak, mondatok
Versek, regények, szózatok
Félek, minden eltűnik
Ha nekem Te nem vagy
És Neked én nem vagyok…
Félek, minden eltűnik
2008.03.07. 20:40 Petra Bateman
1 komment
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hungarianpsycho.blog.hu/api/trackback/id/tr16370460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
András 2008.04.30. 13:40:06
De van mindig valaki,
Aki rád vár, de nagyon,
Képes rád várni még
A téli hajnalon.
Csak álmok, mik talán álmok maradnak,
Mert a valóság nem rózsaszín, csak sivár,
Ritka, mint az óceánban az apró sziget,
De mindig lesz, aki biztosan reád vár.
Szívből jövő szeretettel,
Mint gyermek, ki anyjához ragaszkodik,
Fogd meg a kezét és zárd a szívedbe,
Mert lehet, messzire hajózik.
Az élet víze nagy, hullámzó, hatalmas és mély,
Minden ember egymástól szerelmet is remél.
A remény az, mibe két kézzel kapaszkodunk nagyon,
Ha nincs, szertefoszlik minden, mint a köd a hajnalon.
Aki rád vár, de nagyon,
Képes rád várni még
A téli hajnalon.
Csak álmok, mik talán álmok maradnak,
Mert a valóság nem rózsaszín, csak sivár,
Ritka, mint az óceánban az apró sziget,
De mindig lesz, aki biztosan reád vár.
Szívből jövő szeretettel,
Mint gyermek, ki anyjához ragaszkodik,
Fogd meg a kezét és zárd a szívedbe,
Mert lehet, messzire hajózik.
Az élet víze nagy, hullámzó, hatalmas és mély,
Minden ember egymástól szerelmet is remél.
A remény az, mibe két kézzel kapaszkodunk nagyon,
Ha nincs, szertefoszlik minden, mint a köd a hajnalon.
